Egy hajnali kávé után szomorú búcsú, mert István és Etelka nem tartott velünk, mint előző években annyiszor. Fél 5-kor indultunk, 1 óra alatt értünk át Szlovéniába /az autópálya matricát már itthon megvettük/, itt ért utol a napfelkelte. Előttünk a hold, mögöttünk a nap
Ljubjana előtt lelassultunk egy kicsit a sok munkába menő autó miatt, így volt időnk a csodálatos szlovén lankákba és havas csúcsokba gyönyörködni.
Megálltunk egy autós pihenőben a hegyek között, reggelizni és tankolni. Igen gyorsan elvégeztünk mindent, mert nagyon csípős, hűvös idő volt.
Rövid szakaszon autóztunk Olaszországban az autópályán, ami nagyon jó minőségű és néhol fizetős volt. Rossz helyen mentünk le az autópályáról, így betévedtünk Messtrébe /ez Velence elővárosa/, kicsit megijedtünk hogy eltévedtünk, de hamar megtaláltuk a helyes utat Velence felé. Simán kiértünk a kikötőbe, jobbra a messzi távolban a mi hajónk a Minoan Line.
Átvettük a jegyünket és vártunk a behajózásra sok más autóval, kamionnal együtt.
Csak Lajos mehetett az autóval , én az úti csomagokkal a fedélzeten kerestem helyet. Ez a 8. szinten volt, Lajos pedig a 2. szinten parkolt le. Itt éppen a fáradalmakat piheni ki.
Görög idő szerint 2-kor indultunk. Révkalauz vezetett a velencei "utakon"
A hajóról meg lehet ismerni Velence nevezetességeit, ha egy kicsit utána nézünk. Most a St.Giorgio
Maggiore sziget oldalán készítettem képeket. Redetore, Zitelle végül a St.Giorgio Maggiore templomok után elhagytuk a várost és kiértünk a nyílt tengerre.
Ahogy kezdett lemenni a nap, feltámadt a szél is és igen hűvös lett. Még szerencse, hogy a fedélzeti büfében bekapcsolták a hősugárzókat, lehetett melegedni. Vacsora után bejártuk a hajó emeleteit. Több étterem, mozi, shopok, kávézók, igen húzós árakkal.
Ilyen a naplemente a nyílt tengeren.
Kerestünk egy védettebb zugot. Mindent magunkra kellett szedni, hogy ne fázzunk. Valamennyit tudtunk is aludni, segített a hajó monoton morgása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése