0. nap, 2011.04.19, kedd

Nagy elhatározás, húsvétkor menjünk Korfura. Ebben az évben egy időpontra esett a görög ortodox és katolikus húsvéti ünnep.

Elkezdődött a szervezés. A repülős megközelítés ismét kiesett, mert áprilisban még nincsenek közvetlen járatok /majd májustól!/. A vonat is kiesett, mert 3 évvel ezelőtt így utaztunk és nagyon fárasztó volt. Maradt a saját autó és a hajó. Itthon lefoglaltunk egy Velence-Korfui komp járatra szóló, nagyon kedvező árú jegyeket. Sajnos szabad kabin már nem volt, így maradt a fedélzeti utazás.

Szállást találni sem volt egyszerű feladat. Ebben az időszakban kevesen utaznak Korfura, így kevés az utazási irodák ajánlata is. Végül megtaláltuk a csodát, Sidariban, a Vanila Apartmanban, ahol a házigazdák magyarok.

Indulás előtt még gondoskodtunk az itthon maradottakról és a mi húsvétunkról /sonka, tojás, egyebek/, na és egy kis tartalékról az útra. Meggondolt és felügyelt csomagolás után, hogy ne legyen olyan fárasztó az út, 19.-én elindultunk a barátainkhoz, Egyházashollósra. Gyönyörű tavaszi időben érkeztünk meg, minden virágba borult.


Zümmögő almafa, fehér babarózsa bokor /ilyet még nem láttam/ ,egy zöld habos fa és a legszebb tavaszi csoda, egy tulipánfa.
A Rábát is meg kellett nézni, milyen változások változások történtek a tél folyamán.
Eszmecsere a vízállásról, a tél maradványai és egy szép tavaszi tükörkép.
Vacsora a "lugasban" egy kis hallgatódzóval. Aztán korai fekvés, mert hajnalban indulni kell tovább.

1. nap, 2011.04.20, szerda

Egy hajnali kávé után szomorú búcsú, mert István és Etelka nem tartott velünk, mint előző években annyiszor. Fél 5-kor indultunk, 1 óra alatt értünk át Szlovéniába /az autópálya matricát már itthon megvettük/, itt ért utol a napfelkelte. Előttünk a hold, mögöttünk a nap

Ljubjana előtt lelassultunk egy kicsit a sok munkába menő autó miatt, így volt időnk a csodálatos szlovén lankákba és havas csúcsokba gyönyörködni.

Megálltunk egy autós pihenőben a hegyek között, reggelizni és tankolni. Igen gyorsan elvégeztünk mindent, mert nagyon csípős, hűvös idő volt.

Rövid szakaszon autóztunk Olaszországban az autópályán, ami nagyon jó minőségű és néhol fizetős volt. Rossz helyen mentünk le az autópályáról, így betévedtünk Messtrébe /ez Velence elővárosa/, kicsit megijedtünk hogy eltévedtünk, de hamar megtaláltuk a helyes utat Velence felé. Simán kiértünk a kikötőbe, jobbra a messzi távolban a mi hajónk a Minoan Line.

Fél 11-kor érkeztünk meg. Nagyon jól jött az autónk, nem lehetett rá semmi panasz.
Átvettük a jegyünket és vártunk a behajózásra sok más autóval, kamionnal együtt.

Csak Lajos mehetett az autóval , én az úti csomagokkal a fedélzeten kerestem helyet. Ez a 8. szinten volt, Lajos pedig a 2. szinten parkolt le. Itt éppen a fáradalmakat piheni ki.

Görög idő szerint 2-kor indultunk. Révkalauz vezetett a velencei "utakon"

A hajóról meg lehet ismerni Velence nevezetességeit, ha egy kicsit utána nézünk. Most a St.Giorgio

Maggiore sziget oldalán készítettem képeket. Redetore, Zitelle végül a St.Giorgio Maggiore templomok után elhagytuk a várost és kiértünk a nyílt tengerre.

Ahogy kezdett lemenni a nap, feltámadt a szél is és igen hűvös lett. Még szerencse, hogy a fedélzeti büfében bekapcsolták a hősugárzókat, lehetett melegedni. Vacsora után bejártuk a hajó emeleteit. Több étterem, mozi, shopok, kávézók, igen húzós árakkal.

Ilyen a naplemente a nyílt tengeren.

Kerestünk egy védettebb zugot. Mindent magunkra kellett szedni, hogy ne fázzunk. Valamennyit tudtunk is aludni, segített a hajó monoton morgása.

Valahol alul, Lajos kukucskál.

2.nap, 2011.04.21, csütörtök

Hajnali kelés és már szárazföldet láttunk, ezek Albánia partjait voltak. Lajos a büfében olvasta át az éjszakát, nem tudott aludni.

Behajóztunk Korfu és a görög szárazföld közé. Látni lehetett mennyire zöld ez a sziget. Hírek szerint annyi eső esik errefelé, mint Londonra. Háttérben a legmagasabb hegy a Pantokrátor kopár csúcsa.

Első kikötő Igoumenitsa volt. Itt nagyon sokan kiszálltak és sokan jöttek át Korfura az ünnepekre. Tetszett mekkora habokat csináltunk, amikor megfordultunk a kikötéshez. A másik hajó éppen elindult. Pont akkora, mint a miénk!

Fél kettőkor érkeztünk Korfura. Közeledve ez a látkép fogadott: a régi erőd, a főváros és az új erőd.

A kikötőt teljesen átalakították, rá sem lehetett ismerni. Nagy meleg fogadott, én pedig vártam a párom, szinte utolsónak jött ki a hajó gyomrából.

Irány Sidari. Jó volt látni az ismerős tájat. Nem az ismert utat választottuk észak felé, hanem a térkép szerint egy jobb minőségűt. Nagyot csalódtunk, rosszabb volt, mint nálunk bármelyik alsóbbrendű út. Jó útbaigazítást kaptunk, kicsit elkavarogtunk, de megtaláltuk a szállásunkat. Közel tengerhez egy csendes utcában. Egyszerűen berendezett apartman, nappali, konyha sarokkal, hálószoba, fürdő. A hálószobából kis terasz, árnyékot és csodás illatot adó narancs és citrom fákkal. Felül virág, alul termés.

A közelben volt 2 bolt is. Bevásároltunk, mert kifogytunk a betárazott készletből. Ilyen időszakban lehet megismerni az igazi görög életet. Nagyon kevés a turista, nincs tömeg. Csináltunk egy kis vacsorát, fürdés és végre ágyban alvás.

Ezek a turbékoló galambpárunk a furcsa fenyőn

3.nap, 2011.04.22, péntek

Reggeli után irány a főváros egy kis piaci bevásárlás. Régi jobb minőségű úton mentünk, gyönyörű olaj ültetvények mellett. Korfu egész területét beborítják az olajfák. Egy családot már 7 olajfa is eltart.

Látszik a ligetek csöndje és nyugalma. Jellegzetes görög kép. Szépen rendben tartott templom, kaktusz bokor, jegenye fenyő, olaj és pálmafák.
Így tavasszal minden tele van virágos bokrokkal és különleges virágokkal. Sárga zanót /ilyen bokroktól sárgálottak a hegy oldalak/ és egy virágos bokor, amit mi csak üvegmosónak hívtunk.


Orchidea-kakukkfűvel és ez is orchidea. Ebben az időben mindenfelé lehet különféle orchideát találni


Beértünk a fővárosba és szomorúan tapasztaltuk, hogy leengedett az autó hátsó kereke. Fújás az első kútnál. Kivételes eset, találtunk parkolóhelyet a piac utcájában az új erőd mellett. Már évek óta megépítették az új piacot, de a mai napig nem használják. Szép fűszernövényeket árultak, kérdezem az eladótól, hogy ez rozmaring? Ingatja a fejét és mondja, hogy -né. Erre én, ha nem hát nem, hitetlenkedve továbbálltam. Aztán már hazafelé esett le a tantusz, hogy a né az igent jelent és a görögök nem bólogatnak az igenre, hanem ingatják a fejüket, mint mi nem-kor. Na jót nevettünk a butaságomon.

Aztán otthon megebédeltünk és jött a semmittevés. Kipróbáltuk a tengert, ami nagyon finom volt, igaz fürdésre még hidegnek találtuk.

4.nap, 2011.04.23, szombat

Gyors reggeli után irány a főváros. El kellett érni a húsvét leglátványosabb eseményét, a 11 órakor kezdődő "cserép dobálást". Csak a kikötőig jutottunk, tovább nem lehetett menni, lezárták a fővárosba vezető utakat. A kikötő területén lehetett parkolni, majd innen buszok vittek be az új erődhöz. Ott valahol jobbra, hátul az első sorban parkoltunk.

10 perc séta és már a belvárosban voltunk. Zenekaroknak véget értek a fellépések. Nem sok idő maradt 11 óráig, minden árus takarta a portékáját, az emberek pedig védett helyeket kerestek. Az Esplanade téren már óriási tömeg gyűlt össze.

Készülődés ünnepi díszben. Az árusok ilyen agyag edényeket árultak a dobáláshoz. Az erkélyeken várják a harangszót. A népszokás szerint, nagy szombat napján vizes korsókat /mindenféle méretűt és színűt/ kell a házból kidobni. Ezzel kidobják a gonoszt . Majd a cserép darabokat az ajtó előtt kell hagyni, így gonosz nem tud visszamenni.

11 órakor a Szt.Spiridon templomban megszólaltak a harangok és elszabadult a pokol. Mindenhonnan vízzel telt edények értek földet, óriási hang zavarral.

Gyorsan összesöpörték a cserepeket, helyreállt a régi élet. Mindenki gyűjtögetett otthonra.

Mi is beszereztünk pár csinos darabot. Aztán elkezdődött az ünnep. A sétáló utcákban mindenfélét lehetett enni és kóstolgatni finomságokat. Tengerparton végre találtunk egy kávézóban helyet, és ittunk egy frappét. Ilyenkor összejönnek a családok és együtt töltik az ünnepeket. Hatalmas tálakról finom falatkákat csipegetnek hogy kibírják az esti dínom-dánomig.

A nagy ünnep este kezdődik. Jeruzsálemből hozzák a lángot, amit szétosztanak éjfélkor az emberek egymás között, Krisztus feltámadt köszöntéssel. Ezt a gyertyafényt hazaviszik, hogy egész évben fény legyen a házukban. Aztán elkezdődik a tűzijáték és a húsvéti mulatozás, mert vége a 40 napos /1hétre csökkentett!!/ böjtnek.

Ismét busszal mentünk a régi kikötőből át az újba. Be kellett iktatni egy kerékcserét, nem múlt el nyomtalanul a tegnapi eset. Megebédeltünk a távcsöves helyen, mi csak így hívjuk. Karousades, Roda és Sidari között, nagyon kellemes hely, gyönyörű kilátással. Tiszta időben szabad szemmel is, lehet látni az albán partokat, nemcsak távcsővel.

Lajos csak néz ki a fejéből a finom ebéd után. Ez pedig valamikor egy tál hal volt, hát ennyi maradt belőle.

Egy panoráma kép a tájról.

Rövid pihenő után nekiláttunk a húsvéti vacsoránk elkészítéséhez. Sonkát, kolbászt, tojást már otthon megfőztük, így csak a sós "kalácsot" a vesut kellett megsütni. Felszerelés híján maradt az ásványvizes üveg, mint nyújtófa és a bögre, mint szaggató. Kelnek a sütik a narancsfák alatt.

A húsvéti vacsorát a háziakkal, Árpáddal és lányával Zsuzsival fogyasztottuk el. Éjszakába nyúlt a beszélgetés, közben finom korfui bort kortyolgattunk. A világításról a szentjánosbogarak serege gondoskodott. Így nézett ki húsvéti asztalunk.