Nem keltünk korán. Filmeket néztünk, olvastunk.
Majd elindultunk Sidarit és a környéket felfedezni.
Közel a szállásunkhoz a tengerparton találtunk egy magas kőfallal körbevett temetőt. Ez nagy ritkaság, mert nagyon eldugják a temetőiket, szinte észre sem lehet venni.
Náluk is lehet látni az utak mellett kereszteket autó balesetben elhunytak emlékére. Itt kicsi kápolnácskákat állítanak fel, szeretteik fényképével. Nincs olyan család, ahol nem vesztettek volna el, legalább egy hozzátartozójukat. Érdekes dolog ez a görög embereknél. Mindenben olyan nyugodtak, ráérősek, de ha autóba ülnek megvadulnak. Mintha lemaradnának valamiről, rohanni kell!!!
Sétálgattunk Sidari "belvárosában", íme az egyetlen templomuk és a mólón leellenőriztük a pecásokat, ott sem lehet halat fogni.
Indultunk tovább a nyugati partra Perouladesbe. A homok "sziklás" strandot kerestük, végül csak egy hatalmas discót találtunk a tengerparton. Jó ötlet itt kint nem zavarnak senkit, mehet a hangerő.
Közben kezdett alkonyodni. Irány vissza Sidari fő nevezetességeit megtekinteni a lemenő nap, utolsó sugaraiban /jó giccses, igaz?/. Voltunk már itt, szeptemberben, de úgy, hogy rajtunk kívül csak 2 embert láttunk, még soha. Na ez a csoda emberek!! Ilyeneket próbáljatok keresni és megélni!
A híres sziklák, a "szerelmesek öble" ez egy egymásra néző lány és fiú fej és egy másik szép öböl.
Csönd, nyugalom. Egymást fényképeztük. Alkonyat.
A nap utolsó fényei és a minden kék. Távolban két ember, ők voltak még ott rajtunk kívül.
Szép nap volt ez is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése